Kispályás foci bajnokság

A magyar (5+1-es) kispályás labdarúgás története

• 1947

A felszabadulást követően a kötelezően szétesett szervezett sportmozgalom kezdetét a Magyar Kommunista Párt sportprogramja jelentette. A pártcélul tűzte ki a tömegsport megszervezését, a minőségi sport fejlesztését, a sportolók egészségének rendszeres ellenőrzését, megóvását, és a magyar sport nemzetközi kapcsolatainak kiépítését. A program nyomán indulhatott meg labdarúgás mennyiségi- és minőségi fejlődése.

• 1949

Az év elején politikailag határoztak arról, hogy elősegítik a tömegek sportolásának megszervezését. Mivel azonban a feltételek /különösen az anyagiak/ nem álltak rendelkezésre, ezért átmeneti és részmegoldásokat kellett találni. Jó megoldásnak látszott egy egységes sportjelvény szerző mozgalom kibontakozása, amit Munkára, harcra kész (MHK) mozgalomnak neveztek el. Az MHK fő célja volt, hogy az akkor érvényes, politikailag meghatározott két fő csoport, a munkások és a parasztok tömegeit vonja be a sportba, ők eddig kiszorultak ez egyesületekből, a minőségi sportokból. A statisztikai adatok „növelése” érdekében a mozgalmat kiterjesztették az iskolákra, a hivatalokra, a fegyveres testületekre is. Ebben az évben 434 045 jelentkező közül 250 000 fő szerezte meg a jelvény valamelyik fokozatát.

• 1958

A minőségi sporttól eltérően, a tömegsport szervezésében a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) és az ágazati szakszervezetek jártak az élen. Megfelelő, ellenőrizhető szabályok mellett nagy pályás bajnokságokat szerveztek. Csapataik jól „felszereltek”. A mezek, nadrágok, sportszárak, zoknik, labdarúgó cipők és labdák elég mennyiségben álltak rendelkezésre. Ingyen pályát biztosítottak, kifizették a hivatalosan – az MLSZ-el együttműködési szerződés keretében tevékenykedő – játékvezetőket. A konkrét szabályok ellenére – a túlzott sikerre törekvő sportvezetők – egyre többször előfordult az igazolatlan, az úgynevezett svarc (fekete) igazolás, ami lassan a tömeges nagy pályás labdarúgás elhalálozásához vezetett. A labdarúgással megfertőzött tömegek (kisebb fizikai-, technikai-, taktikai felkészültség) igyekeztek megtalálni a játéktérben biztosított labdarúgás valamilyen formáját. A nagy pályás szakszervezeti labdarúgás átalakult kispályás szakszervezeti, üzemi mérkőzésekké, majd szervezettebb formában bajnokságokká. A szakszervezetek, vállalatok, a szövetkezetek, az üzemek mellé bekapcsolódtak az önkormányzati sportosztályok is, hogy a területükön felmerülő tömegsport jellegű labdarúgást anyagiakban (játékterek, öltözők, felszerelések, stb.), szervezésben támogassák.

Az MLSZ – a SZOT szerint igen helytelenül – nem ismeri el a hivatalos kis pályás labdarúgó bajnokságokat, ezért a Játékvezető Bizottságok hivatalosan nem küldenek játékvezetőket. A tornákon szabadidejüket feláldozó, hivatalos vizsgával rendelkező - általában az idősebbek - bírók tevékenykednek. A kispályás bajnokságok még alkalmasabbak a labdarúgás tömegjellegének kiszélesítésére, hiszen bármely kézilabda pályán űzhető, még csak különleges felfestésre sincs szükség. A csapatok létszáma 2 x 6 fő, akiből az egyik a jól megkülönböztethető kapus. A játékidő 2 x 20 perc.

A tömeg sportrendezvények egyik legsikeresebb formája a nagy pályás labdarúgás egyik mostoha gyermeke, a kispályás labdarúgó /5+1/ mérkőzések. Itt van a legtöbb néző /munkatárs, családtag, barát, semleges érdeklődő, stb./, itt van a legnagyobb lehetősége a csoport szellem kialakulásának. Magyarországon mindig valami olyat találnak ki, amelyik nem alkalmazkodik a környező országok hasonló rendszerű labdarúgó játékához. Ennek ellenére rendkívül népszerű, és nagyon sok embert, elsősorban férfiakat, gyerekeket mozgat meg. Lényeges elem, hogy egyedi szabályokat, lebonyolítási rendet, játékvezetői feladatokat, sorsolási segédleteket dolgoztak ki, és egységesen alkalmaznak.

• 1960

Az állami sportvezetés határozatai még fokozottabban előtérbe helyezik a tömegek sportját. A gyárakban, szövetkezetekbe, üzemekben, hivatalokból a dolgozók tömegei vesznek részt önkéntes kötelezettség alapján a különböző házibajnokságokon és sportnapokon /vállalatok, trösztök, szakszervezetek, stb./. Különösen a labdajátékokban emelkedik a résztvevők száma, mivel ezek a sportágak tudják a legjobban összefogni a csoportokat, szemben az egyéni sportágakkal. Egyre szélesebb területen szerveződnek a háziversenyek, bajnokságok, szakmai sportnapok, melyet összefog az évente megrendezésre kerülő /megyei, városi, kerületi, stb./ Munkahelyi Spartakiád versenyrendszere. Négyévenként Országos Munkahelyi Spartakiád döntőkre kerül sor.

Igen jelentős szerepet foglal el a tömegek sportjában a kispályás labdarúgás. Az 5+1-es rendszerű kispályás sportjátéknál is a nagy pályás labdarúgás szabályaira támaszkodnak, kialakítva a legfontosabb- és speciális szabályokat, amelyek a kispályás játék sajátosságai. Azokat a szabályi kérdéseket, amelyeket a helyi, a speciális szabályok nem tartalmaznak, minden esetben, a nagy pályás játékszabályokban rögzített elveket felhasználásával járnak el, alkalmazzák a játékvezetők. Ugyanis nem lehet olyan labdarúgással kapcsolatos szabályi kérdés, amit valahol ne szabályoztak volna. Ezeken a kispályás labdarúgó mérkőzéseken szövetségi játékvezetők működne közre.

Az év elejétől már önálló fejlődésnek indult a kispályás labdarúgás. A mozgás igénye, valamint a játékos sportlehetőségek keresése kialakította az önálló szerveződés különféle formáit, pl. bajnokságokat – benne az osztályokat -, tornákat, kupák stb. A kispályás labdarúgás az érdeklődés hatására, a hatékony szervező munkák fejlődésével rövid idő alatt tömegméretű népszerűségre tett szert.

Az iskolai testnevelés elősegítése érdekében kombinált /kézilabda, kosárlabda, röplabda, stb./ játéktereket alakítottak ki. A központi rendezvényeken kívül, a spontán szerveződések, a vállalati tornák, az iskolai sportrendezvények, a labdarúgó szövetségek által rendezett tornák egyre több sportembert vonzottak a hét szinte minden napján. A kézilabdánál meghatározott játéktér méretek, a rendelkezésre álló kapu, a játékterek viszonylagos nyitottsága lett a „táptalaja” a kispályás labdarúgás kialakulásának, egyre szervezettebbé válásának. A játékterek többségét aszfalt felülettel készítették, hogy tartós legyen /de egyben kialakították a sportsérülések „melegágyát”/ esetenként salakos játéktereket építettek, hogy a költségeket csökkentsék. A játékterek felülete nem gátolja, hanem segíti a sportolási igények önálló- és szervet keretek közötti kibontakozását.

• 1980

Ezekben az években kialakult sportbázisok működnek, első sorban az önkormányzatok által biztosított játéktereken vagy iskolai sportpályákon. A tömegesen épülő tornatermek a téli labdarúgó játékoknak adnak létjogosultságát. Az évtized vége felé az önkormányzatok sportosztályai egyre jobban teret engednek a kispályás labdarúgás vállalkozás jellegű szervezésének, irányításának. Egyre több városi, megyei, vagy a multinacionális vállalat támogatásával országos tornák bonyolítására kerül sor. A kor követelményeinek megfelelően egyre több női csapat alakul, és helyet igényel magának a labdarúgás kispályás sportjában.

Az évtized közepétől a kispályás labdarúgás országos szervezésében forradalmi változások következnek be, a belga sportszakmai alapokra épülő minifutballt, felváltja a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által támogatott futsal rendszerű kispályás labdarúgás. Az MLSZ a hazai és a nemzetközi követelményeknek meghajolva megalakítja az országos kispályás bizottságot. Ez a szervezet kifejezetten a futsallal és társkánt hozzácsatolt strandlabdarúgás országos- és nemzetközi szervezésével foglalkozik. Sajnálatos módon a nevében megalakult megyei- és városi Labdarúgó-szövetségek keretében „tevékenykedő” kispályás bizottságok érdemi munkája első sorban az 5+1-es rendszerű tömegsportot támogatják.

• 1990

Az 5+1-es kispályás labdarúgás a futsal kialakulásának idején is töretlenül fejlődött, napjainkban az elmúlt idényeknek megfelelően hasonló dinamikával folytatódik. A nyári rendszerű bajnokságok - az esetek többségében vállalkozások által működtetett játéktereken – télen tornatermekben folytatódnak. A női labdarúgás fejlődésére jellemző, hogy a „fecskék” helyét egyre többen veszik át és szervezett körülmények között bajnokságokban mérik fel képességeiket, formájukat.

• 2009

A FIFA, így tagszövetségei is a futsallal illetve a strandlabdarúgó ággal foglalkoznak. Lassan két évtizedes tevékenységét nem tudja a futsal ágazat dinamikus utánpótlással kiegészíteni. Az 1980-as évek futsal (is) játszó csapatok száma 150 és 200 között mozgott. A megalakult futsal NB. I, majd NB. II. után ebből a tömegbázisból további merítést nem végeztek, nem tettek lehetővé központi szervezésű foglalkoztatásokat, tornákat, így a tömegbázis érdeklődése automatikusan visszafordult az 5+1 játéknál megtalált szórakozáshoz.

Egy kis szervezéssel, multinacionális vállalatok segítségével, meghatározott cél elérésével olyan tornákat, tornasorozatokat lehetne szervezni, ahol az alkalmazott szabályok a futsal szabályokra épülve, a futsal tömegbázisát erősítenék, biztosítva a tömegsport jellegű csapatok képességeinek tágabb kipróbálására.

I. Futsal 

Bővebben: Futsal

A futsal a nagypályás labdarúgás egyik változata, gyermeke, amelyet leginkább teremben játszanak. A futsal szabadtéren- és különféle játéktereken (homokos, salakos, füves, műfüves, speciális műanyagborítás) is játszható, kerülendő a kemény burkolat (beton, aszfalt). A játékot a FIFA irányítja a Kispályás Albizottságán keresztül. Maga az elnevezés spanyol (fútbol sala) és portugál (futebol de Salão) eredetű, mindkettő jelentése teremfoci.

Egy futsal csapatot egy kapus mellett négy mezőnyjátékos alkot. A cserejátékosok száma 7 főben van maximalizálva, a cserelehetőségek száma nem korlátozott (tehát a nagypályás labdarúgástól eltérően az a játékos, akit egyszer már lecseréltek, ismét visszamehet a játéktérre, hasonlóan a kézilabdához, a kosárlabdához vagy a jégkoronghoz).

A játék időtartama 2 x 20 perc, azonban itt a tiszta játékidőt mérik (vagyis az órát indokolt esetben megállítja az időmérő, például ha a labda játékon kívülre kerül, ápolni kell, 7-est rúgnak, stb.). A játéktér méreteit tekintve a kézilabda játéktérhez hasonló, a játékteret nem palánk határolja, hanem vonal. A futsalt speciális, úgynevezett futsal labdával játsszák. Jellegzetessége, hogy a mérete kisebb a nagypályás labdarúgásban megszokott labdától, súlya viszont nagyobb - mert szivaccsal bélelt -, ami azt a célt szolgálja, hogy könnyebben kezelhető legyen, ne pattanjon el a játékostól. A játékos irányába történő becsúszás nem engedélyezett, de a labda becsúszással menthető.

Futsal Világbajnokságot eddig öt alkalommal rendeztek (2008-ig), az első három kiírást Brazília nyerte, a legutóbbi kettőt pedig Spanyolország. A Futsal VB 16 válogatott csapat részvételével zajlik négyévente a FIFA rendezésében. A Futsal Európa-bajnokságot az UEFA szervezi, melyen 8 európai futsal-válogatott csapat vesz rész minden második évben. A legelsőt 1996-ban rendezték, Spanyolország négyszeres Európa-bajnok, Oroszország és Olaszország 1-1 aranyérmet nyert. A következő, 2009-es Európa-bajnokságnak Budapest és Debrecen közösen ad otthont. A Futsal Világ-kupa három alkalommal került megrendezésre, mindannyiszor Brazília volt a házigazda és a győztes is.

Oldal: Kispályás foci bajnokság története
Kispályás foci bajnokság,kispályás foci,kispályás labdarúgó torna! - © 2008 - 2024 - kispalyasfocibajnoksag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat